A vevő számára egy cégeladás során a döntés valószínűleg az egyik legfontosabb. A stratégiai befektetők és a pénzügyi befektetők gyakran megjelennek még a generációváltás előtt álló középvállalkozások esetében is. Ez a cikk a befektetők közötti három fő különbséget vizsgálja a vállalateladás során.
Sok vállalkozó számára a vállalkozás eladása egyszeri aktus. Ezért a folyamatot természetesen tanácsadók kísérik. Nagyon gyakran használják a “stratégiai befektető” és a “pénzügyi befektető” kifejezéseket. Ezeket a kifejezéseket korántsem könnyű megkülönböztetni. Így részben zavaróak a vállalkozó számára, aki át akarja adni a cégét.
Stratégiai befektetők
A stratégiai befektetők mint vállalati vevők a felvásárlásban olyan érdekeltséggel rendelkeznek, amely túlmutat a pénzügyi érdekeltségen. Ennek oka, hogy a stratégiai befektető maga is egy vállalatot vezet. A vállalat megvásárlásával javítani kívánja (bárhogyan is nézzen ez ki) piaci pozícióját. Szinergiahatásokat kíván kihasználni, további erőforrásokat kíván megszerezni nagyobb megrendelések átvételéhez, vagy a vállalat új, stratégiai pillérét kívánja létrehozni. Ez csak néhány lehetőség egy stratégiai befektető számára.
Pénzügyi befektetők
Németországban a pénzügyi befektetők csak az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje óta aktívak. Ebben az időszakban alapítottak először olyan társaságokat, amelyeknek egyetlen célja a vállalatok felvásárlása és nyereséggel történő eladása volt. Az ilyen típusú vállalatvásárlók tehát nem fejtenek ki közvetlen operatív tevékenységet a megvásárolt objektumban. Inkább csak tartják és kezelik a befektetéseiket azzal a céllal, hogy az eladásból magas hozamot érjenek el. A “public equity” és a “private equity” kifejezések is ebbe az összefüggésbe tartoznak.
Magántőke és állami tőke
A magántőke a tőzsdén kívüli tőkebevonás. Ezzel szemben a nyilvános részvénytőke kifejezés a tőzsdén történő tőkebevonást foglalja magában.
3 A megkülönböztetés oka
- A megvásárolt ingatlan tartási ideje eltérő: A stratégiai befektetők esetében a tartási időszak természetesen sokkal hosszabb lesz, mint a pénzügyi befektetők esetében. Egy stratéga ezért mindig hosszú távú akvizícióban érdekelt. Az új piacok és vállalati stratégiák ugyanis időt és türelmet igényelnek. A pénzügyi befektetők viszont gyakran már a vállalati stratégiájukban szilárdan rögzített tartási időszakkal rendelkeznek.
- A vételár-tárgyalásoknak más a háttere: Minden vásárló természetesen a lehető legalacsonyabb vételárat szeretné fizetni. Egy pénzügyi befektető ezért a vételárról folytatott tárgyalások során elsősorban a számokra fog összpontosítani. Optimalizálnia kell a megtérülését. A stratégiai befektető természetesen szintén a számokat nézi, de másra összpontosít. Hosszú távra akar tervezni a vállalattal. Számára az üzleti modell és az erőforrások fontosabbak, mint az eladásból származó hozam.
- A kellő gondossággal járó erőfeszítések: Az átvilágítás során a stratégiai befektető gyakran maga végzi el az átvilágítást. Saját cégei vannak, és tudja, mit kell keresnie. A stratéga általában ismeri a piacot. Ennek eredményeképpen ő maga is elég jól fel tudja mérni a vállalatok helyzetét. Egy pénzügyi befektető ezzel szemben valószínűleg inkább külső tanácsadókra támaszkodik az átvilágítás során. Ennek megfelelően nagyobb a ráfordítás.
Ez volt a két különböző típusú befektető egy vállalat eladásakor. Ezenkívül vannak más szempontok is, amelyeket figyelembe kell venni egy vállalat eladásakor. Ezekről a következőkből tájékozódhat A KERN alapítója, Nils Koerber a szabad Webinárium Vállalatértékesítés kockázat és értékvesztés nélkül.
Tippek a további olvasáshoz:
Kommentár: Megoldatlan cégutódlások veszélyeztetik jólétünket
Tanácsadói csapdák az üzleti utódlás folyamatában
Az üzleti utódlás vagy az M&A projekt költségei
Cégutódlás: Miért nehezíti a komoly tanácsadást a puszta sikerdíj?
A vállalkozói vészcsomag 5 legfontosabb tartalma
Erős növekedés a svábországi cégutódlásokban
Stratégiai befektetők a vásárlásban az anyagiakon túlmenően is érdekeltek. Elvégre ők maguk is egy vállalatot vezetnek. A cégvásárlással stratégiai előnyre szeretnének szert tenni a piacon. Ez lehet például a szinergiahatások kihasználása vagy a nagyobb megrendelésekhez szükséges erőforrások bővítése.
Pénzügyi befektetők másrészt tisztán pénzügyi érdekeket követnek. Ennek érdekében vállalatokat vásárolnak, és nyereséggel adják tovább. Ezért nem válnak közvetlenül működőképessé. Ehelyett megtartják és kezelik a befektetésüket, hogy növeljék a vállalat értékét. Mert így a nyereségük nő, amikor eladják a vállalatot.
1. különböző tartási időszakokA stratégák természetesen sokkal tovább tartják a befektetéseiket, mint a pénzügyi befektetők. Hiszen az új piacoknak és a vállalati stratégiáknak is több időre van szükségük. A pénzügyi befektetők viszont gyakran a vállalati stratégiájukba bele van írva egy tartási időszak.
2. a vételár-tárgyalások során megváltozott a hangsúlyMinden befektető természetesen a lehető legalacsonyabb vételárat szeretné fizetni. A pénzügyi befektető elsősorban a számokra összpontosít. Végül is a hozamot kell optimalizálnia. Természetesen a számok a stratégiai befektető számára is fontosak. De az ő fókuszában az üzleti modell és az erőforrások állnak. Végül is hosszú távra akar tervezni a vállalattal.
3. az átvilágítás erőfeszítéseiA stratégiai befektető gyakran maga végzi el az átvilágítást. Végül is saját tapasztalatot szerzett a piacon a saját cégeivel. Ezzel szemben egy pénzügyi befektető általában külső tanácsadót bíz meg az átvilágítással. Ez növeli a ráfordítást.
